Nos, most saját szobám lett pár napra... és egyik nem elhanyagolható előnye ennek a ténynek, hogy így senki nem látja, ha sírok... mámint pontosabban most akár sírhatok is...
és most eléggé úgy is érzem magam, hogy bármelyik pillanatban kitörhetek...
de minthogy hozzászoktam már, hogy nem sírok itthon, ezért esélytelen, pedig attól megkönnyebbülnék...
hiányzik... nagyon...
és tudom, hogy képes vagyok várni rá, de ez azért piszok nehéz...
de nem akarom és nem is tudnám neki azt mondani, hogy nem, mert szeretem...
és ettől hülyét kapok!
hogy nincs itt...
kéne egy cigi, de már négy napja nem gyújtottam rá, és nem is áll szándékomban megint...
na jó, megszűnök...
csók
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése