Összezavarodva.. azt hiszem

Van egy srác... és... Tök aranyos, meg minden, és eddig úgy is viselkedett, hogy már.. awhh *-*
És ma fú, de bunkó volt.. De azt mondta, hogy ne foglalkozzak vele, mert fáradt, és hogy ő attól még ugyanúgy szeret...
huh, nem is tudtam.. :) Szoval, kicsit szivmelengető is volt.. És utána megint tök aranyos lett.. De nem tom, mi van...
De ő attól még ugyanolyan elérhetetlen marad, mint mindenki más, szal asszem igazából kár is rajta filóznom :P Vagy bárki máson is..

Jah, igen. Indyvel új életet kezdtünk, lefektettük az alapszabályokat is, és megpróbálunk mostantól úgy élni, amitől talán kicsit boldogabbak, kiegyensúlyozottabak, önbizalommal bővelkedőbbek leszünk..
Nagyon remélem, hogy sikerülni fog, mert én is kezdek elfáradni, belefáradni ebbe a szar életbe... Kezd tényleg elegem lenni sokmindenből.
Persze, van egy csomó dolog, ember, akiket meg imádok, és tényleg fényt hoznak az alagsorban eltöltött sötét napjaimba :) És ezért nekik hálás is vagyok :) Lehet, nem is tudják, mennyire.
Az életem egyre jobban beszürkül, beszűkül, és komolyan, már csak az álmaimba való kapaszkodásom az, ami fent tart a vízen. De ezek az álmok is kezdenek egyre távolodni, kicsúszni a kezemből...
Már nagyon várom a változást, a pozitív változást. Remélem, hamar eljön...