Lelkizés :$

Nilla mutatott egy ragyogó verset (http://erikaelete.blogspot.com/2010/02/kicsit-depi.html), és adott hozzá pár zenét (http://www.valoszinutlen.blogspot.com/), és most kissé szomi, elmerengős hangulat uralkodott el rajtam.
Rég éreztem ezt a szívem összerándító, torokszorító érzést. Amikor rámjön az a bizonyos...
És most egy kicsit talán elérzékenyültem...
És..
..Igazából már gondolkodtam ezen párszor, de asszem most leírom.
Vajon muszáj-e az embernek személyesen ismerni valakit ahhoz, hogy barátként szeresse, hogy tudja, mire gondol, hogy be tudja fejezni a mondatait, hogy átérezze a fájdalmát, az örömét..?
Vigasztalhatunk-e meg valakit úgy, hogy nem vagyunk ott mellette, de éreztetjük vele, hogy mi mellette állunk?
Mert én úgy érzem, hogy mostanában megismertem néhány remek ember, akiket igazából nem is ismerek a szó szoros értelmében. Hiszen sosem találkoztam még velük személyesen. De mégis úgy el tudok velük beszélgetni akár az időjárásról, akár az életünkről is, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Úgy gondolok rájuk, mintha minden délután és este személyesen találkoznánk, beszélgetnénk és nem csak a mai számítógép-vezérelte élet sodort volna minket egymás útjába..
És.. nem is tudom.. szóval ez olyan jó érzés.. nekem legalábbis.. mindig is szerettem új embereket megismerni, és.. igazán örülök nektek lányok :$
Remélem mindenki magára ismer... :$

Nah, azt hiszem ennyi lelkizés elég lesz mára, mert már így is folynak a könnyeim.. :$ :)
Pusszi <3 Szeretlek titeket...